tegnap - te nem tudod -
füstleány voltam miután
elmentél és kihúztad a
kulcsot a zárból - huss
besurrantam és vártalak
a tárgyak még simák és
nedvesek voltak az érin-
tésedtől de nem húzódtak
el tőlem a kis szürke
füstleánytól kifeszítették
maguk között a levegőt
és ugróköteleztek
velem mint valamikor
régen gyerekkoromban a
patak mentén a fények me-
lyeket mindig át kellett
ugrani - kedvesek voltak és
megnyugtatóan buták
ismertek ugyan néhány zajt és
néhány percet és szóltak
amikor csikordult a zár
meghúzódtam hellyel kínált
a legközelebbi palack hisz
azért jöttem hogy kilesselek
azért jöttem hogy lássalak
azért jöttem hogy hallhassalak
hogy szólj amikor nem vagy
okos amikor becsomagolod
elteszed reggelig estfélig
egy percig egy óráig azért
jöttem hogy megtudjam le-
veted és beakasztod a szek-
rénybe vagy te és ő egyek
vagytok mint ébrenlét és álom
és néztelek a palackból és
láttam okos szemed láttam
biccenteni okos fejed és fel-
szállni föléd az első füst-
karikát perctöredékek alatt
megtelt füstleányokkal a
szoba színesek voltak és
én a szürke nem tudhattam
meg mi az amit le félre
arrébb teszel mert előttük
el kellett érnem a
kulcslyukat
