halk szavú bölcsek
összezavart beszédű patakok
gyökeret törzset
a titok félbehagyott
megfejtését keresik
lesik a távol hajlatát
pejt fakót deresig
számlálja ménesét a faág
és a fa perceneteit a kétely a szú
a vasorrú homály
mert rosszul csírázik a béke a szó
az elvetett táj
* * *
eljössz-e vizemhez te tölgyfa-lakó
eljössz-e felhőtelen reggel
elvész a beszéd a lugasba való
megtelik a vidék gyerekekkel
fészkeit a darázs vak odvait a hárs
elrejti mégis előlünk
idegen a kezed tétova léptedet
nem ismeri föl a kertünk
lassan emelkedik szürkébe rejtezik
mint búcsúzó társ
gyökeret törzset vasölelőset
nem talált elveszít
