Boda Magdolna: (pedig - mégis)

Arcomat
tíz körmével szántja a szerelem,
pedig
első, simogató
tekinteted
rég kisírta szemem.
Mégis,
minden éjjel hallom,
ahogy a serkenő fű között
a szél fájdalmasan kapar,
és azt vinnyogja
maradj velem,
maradj velem.