Azt mondják,
nem lehet ma verset írni,
üresen csengenek a szavak,
varázslatos hatalmukat
megtörte és szétzúzta
örökre a zord valóság,
s csak a józan értelem,
a logika metsző kése
fürkészi most az ismeretlent,
a dolgok kusza szövevényét,
a rejtekező lét titkait,
minden más eszköz hamis,
tévútra visz, örvénybe ránt,
ahonnan nincsen szabadulás,
azt mondják, a költészet
káros, fölösleges szenvedély,
se haszna, se tisztelete,
hiábavalóságok hiábavalósága,
nem érdemes bíbelődni vele,
az elmúlás igézetében élve,
ha sorolja eszelős reményeit,
a szétporló virágszálról beszél,
a percnyi létezés alakzatairól,
az éhségről és a szomjúságról,
amik így is, úgy is gyötrőek,
és sajnos, csillapíthatatlanok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése