elfeledtük,
semmit sem tudunk
a szerelem lüktető hiányáról,
amikor kaszáló pókláb,
a kietlen csarnok kövén
magányosan verdeső madár,
a hóban dermedt rigófütty a szív
elfeledtük,
semmit sem tudunk
a szerelem sóvár álmairól,
ahol sziromhullajtó tavaszi esőben
bársonyos fuvallat kószál
a szelíd lankák hajlatain,
ahol a menekülő hölgymenyét
apró lábnyomait megőrzi gondosan
a gőzölgő, puha föveny
elfeledtük,
semmit sem tudunk
a szerelem víg játékairól,
pajzán és rafinált cseleiről,
semmit a patakzó öröm forrásáról,
semmit a fürge gazellalány,
semmit a parázna nőstény párduc
halált lebíró hatalmáról,
szertebogárzó, bódító varázsáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése