Megáldottál alázattal
és nem megalázkodással,
emberségem meghagytad,
de tele gyarlósággal.
Látásom tőlem elvetted,
magadnál felejtetted,
világtalanná tettél,
a fény elől elrejtettél.
Szemeim betört ablakok,
ilyenek mind a vakok,
tapógatózva járnak,
hiányban áznak-fáznak.
Add, hogy túl a fogyatékon,
túl minden esendőségen,
én is önmagam lehessek,
vágyakat feléd eregessek,
hozzád, én Uram Istenem...
