László Noémi

Utazni ködben, almafák alatt
tavaszból télbe ágak hajlanak;
esőcsepp, égő borostyánlevél,
a bágyadt fény tócsában is megél;
nevét feledte garabonciás,
testetlen éjben tűnő tócsafény –
tiszavirágként ébredő varázs
az évszak elfutó patakvizén.