Néha azt hiszem,
a csend a hallgatással nem azonos,
hogy szófukarságomban rég ellobbant sorsom.
Mit gondolok, vagy mit szájamon aztán kiejtek,
régen tudták süketek, bénák és vakok.
Néha csak szállok homokként a szélben,
furcsán-tisztán
csillagok közé furakodom.
Mélységes éjsötétben
önmagammal találkozom.
