összetört kardom
markolatát fogom
harcra hívna
ezernyi példás alkalom
szúrós tekintetem
ám lágyra olvad
az akarat
tavasz ébredő pirkadat
haragom is megszelídül
már nem olyan vad
hisz az élet születik
minden bokorban
most a gyűlölet
megtorpan s meghal
ma szépnek kell
születni
nemcsak réten
mezőn erdőben
hanem a bánatos
emberi szívekben
hisz a tájat
kisöpörték
a böjti szelek
bennünk is halványodik
a gyűlölet
azok az utak
sehová nem vezetnek
példa lehetnél
ó csodás természet
e népnek, e világnak
és mindennek
hogy kell felállni
múltból a jövőnek
időnek
gyásznak és ünnepnek
ne nézd a földet
bús lehajtott fejjel
mikor fenn
csillagok ragyognak
az égen
ember
ébredj
mint most a tavasz
ő is a semmiből lesz
majd gazdag
szegény ruhátlan,
mint az éj csupasz
majd ahogy múlik
az idő
s jön a nyár
ruhája ezer
s ezer színben pompáz
feledve az éhség
fájdalmas panaszát
jobb ha tudod
ezt sem ingyen adják
s ha már
végképp
magadra maradtál
sorsoddal
farkasszemet nézve
találd ki az életed
mert magadért teszed
senki nem vár tőled
földöntúli csodát
csak annyit
neved ember legyen
s a törvény
mit magadnak rendelsz
az Isten törvényeivel
ne ellenkezzen
idő teltével
saját műved leszel
lesz ki csodál
lesz ki észre sem vesz
s mint a tavasz elmúlik
te is elmúlsz egyszer
helyedre újak lépnek
nem bűn az élet
csak az ember hiszi
hogy ő Isten is lehet
