Mi lesz, ha egyszer
elnémul suttogásod
s megfáradt hitem,
akár az árnyék,
úgy tűnik el a múltban
mint sosemvolt ajándék
a magukra maradt,
földönfutó álmok
szétgurulnak,
mint elejtett üveggolyók
s elnyeli őket az éjszaka
fojtogató csendje…
Mi lesz, ha egyszer
megváltó mosolyod
helyett tétovázó szemek
távoli fénye
tekint rám, mint
kihűlt messzeségre
s homályba tévedt
hologram-arcodon
a szivárvány-fátyol
sejtelmes árnya többé
nem oldoz fel,
nem ápol…
Mi lesz?