1
Még fény ölel, remegő sugarak.
De szél jár és levelek hullanak.
El ne seperje innen senki se:
A teraszunk őszi poézise.
2
Hív a pirók. Egyhangú, bús a dal.
November hangja. Vajon hova csal?
Egy mélabús meseországba tán,
ahol ezer pirók süvölt a fán.
3
Hosszúra nyúlt az út, anyám,
sok volt a seb, s a béke késett.
S ma mégis, mégis köszönöm
világra szülő szenvedésed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése