tegnap üzentél nekem
nem tudsz róla
falevél hullott elém
sután peregve a porba
nem csókot üzentél
sem sete-suta várakozó vágyat
nem álmokat vagy ígéretet
semmit ami fájhat
csak éle veszett
tompára koptatott élvezetet
elmosódott párarajzot
szeretem a kora őszi csendet
a levelek halálhoz színesedve
múlt időt zizegnek
arrébb az úton
egy hajladozó ember
a szeszélyes széllel morogva
komótosan sepreget
suttogó halomba
ezernyi alvadt
rozsda-rőt szerelmet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése