Majd álmaidban visszatérek néha,
mint édes emlék, múlthozó varázs...
Az ajtó nyitva áll, te vársz rám,
s én ég-selyemben suhanok feléd.
Besüt a hold, ezüst csillagéjben
táncra nyújtom újra két kezem,
a régi, kedves dallal üdvözölsz majd,
álmélkodva érkezésemen.
Átölelve tart’sz e fényes éjen,
lélegzetünk egy ütemre kél,
pirkadatkor búcsúcsókot rejtek
egy bársony ránc mögé az arcodon.
Meglelsz minden hajnalébredésben,
mosolyodban ott rejtőzködöm,
visszatükröződöm szemed fényén,
- hűséged e dallal köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése