„Bokraink közt már az ősz barangol”,
harmatkönnyel búcsúzik a nyár,
halk neszekkel eloson szeptember,
hátrahagyva minden aranyát.
Homlokunkon új barázdák nyílnak,
mélyükön a bánat elsimul,
íriszünkön a tompuló fények
szelídülnek - létünk alkonyul.
Esténként, a szürke fellegekkel
elmélázva, titkon búcsúzunk:
ébredünk-e újra napmelegre,
vagy az örök télbe indulunk?
Halántékunk őszi dér-színébe
az éjek tűnő vágyat rejtenek:
foszló álmok, mézillatú esték…,
elfáradtam, Isten veletek!
*
(Asszociáció: Szergej Jeszenyin: Bokraink közt
c.versének idézett sorára.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése