Elekes Ferencnek, Az eltérített felvonó c. kisregény írójának
Az én rostámban kevés vers marad,
a többi emlék, halotti beszéd,
lélek nélküli versem nyers falat,
kannibál eszi az ilyen mesét.
A szavak lelke, nyelvünk sóhaja,
a lélek szava, sóhajunk nyelve
kívánságának végső óhaja,
ha a sorokban örömöt lelne.
Ha jó a műved, szép lesz a bánat,
rajongva beszél, szép lesz a beszéd,
eltemethetik, úgyis föltámad,
s poros por lesz a rengeteg szemét.
Sajnos, az isten megkésve ítél:
teremtéskori feledékenység.
A bűnös tollak nem tudják mit ér
az alkotva hallgató bölcsesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése