Novemberi éjszakában elrejtőzve
Közel a fákhoz
Bandukolsz a tiszta sötétben
Kristályok vetik ki belőled
A beteg megoldásokat.
Csak az egyszerűségre vágysz
Csillagharmóniára. Holdcsendre.
Csípős, dermedt jégcsapokra
Melyek halk cseppenése figyelmeztet arra,
Hogy messzebbre mentél
És egyre ritkábban nézel vissza.
Hontalan hangtalanságban
Hangtalan hontalanságban
A válaszokat
-mint megtört, s elázott őszi levéldarabokat-
magad előtt görgeted
Óvatosan félreugrasz
Menekülsz
Valami felé, valami elől.
Megtisztít a séta
Megsimogat a titok
Nem vagy egyedül
Vigyáz rád a szelek mozgatója
A tavasz koreográfusa
S még mindig csörgedezik a lehető legnagyobb ajándékforrás:
Az Élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése