Ha ősz leszel, s öreg, s est közelit,
s tűz mellett bólongsz, vedd le könyvemet,
s olvass, lassan, s álmodd vissza szemed
puha tekintetét, s mély árnyait;
s hogy hányan szerették az ifjúság
gyönyörét benned, hazug s hű szivek;
de egy férfi zarándok lelkedet
szerette, s romló arcod bánatát;
és suttogd el, búsongva, míg a rács
izzik, hogy szökött meg a szerelem,
s hogy vonta, túl az égi hegyeken,
arcára a csillagok fátyolát.
Szabó Lőrinc fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése