Gyönge az ág: leejti levelét,
mereng a táj: himbálja szellejét.
Sötét a föld: mint kedves vigasz áll
kavics tetején szentjánosbogár.
Ődöng a hold: tágul fehér szeme,
egy varjú fürdik sápadt fényibe.
Remegve néz rájuk egy álmos őz –
hegyek mögött lappangva kél az ősz.
Lappangva kél a gyilkos lehelet
s fölperzsel lankát, lombot, ligetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése