Csillagokat sziporkáz a határ,
a tájon vastag dunna, hó,
az ég alatt gyémántmezőkön áll
a földig érő takaró.
Apró, csillámló kis üvegszemek
szikráznak vissza a napba,
a rezzenetlen jégszigeteket
a szűzi hó jól betakarta.
A tél bariton hangja hangtalan,
a fagy havas szirteken tanyáz,
öröklétet játszik a széllel,
szörnyet kerget, tán saját magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése