Boda Magdolna: (a rózsát is...)

Peregnek a percnek,
ahogy rózsát morzsolnak szét ujjaid,
lábad elé hullanak vörös szirmai;
...a bársonyát ismered,
egy hajnali ölelésből...,
..bőre finom bizsergését,

           ...a rózsát is,

...mert rózsát könnyezik az öröm,

és nem bánod már
kongó éjjelek kínjait.