Kagylók mély csöndjével zúgnak a napok,
tenyered magzatvizében élek és hallgatok.
Néma homlokunkat szelíd ég leste,
kering szemünkre hatalmas este.
Árnyékunk ezen a földön egyre nő,
mint mészben a mérhető idő.
Gyűlnek fogainkban az évek,
de megfogan szívemben minden érintésed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése