.jpg)
a csönd oly megfoghatatlan,
minden szem a karmesteren.
A pálca mozdulatlan,
majd lendül a karja,
s a csönd feloldódik lágyan
a zene hullámain.
A vonók emelkednek
és szelíden kapaszkodnak
egymásba a hegedűk
szólamai, hajlongnak,
a duzzadó dallamfolyóra
építenek hidakat
a zongorafutamok.
Itt most a lélek kérdez,
keresi önmagát, kutat.
A magasztos dallamok
gondolatokká válnak,
az áradó érzések
ég és föld között szállnak.
Nyugtatják a lelkemet.
Andalító fuvolaszóval
tör át homályon a fény,
s a fényen át a béke
lantfutama a remény:
az élet mégis élhető.
Szivárványt fonnak fölém
a nemes dallamok.
Mascani: Parasztbecsület - Intermezzo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése