Tornay András: Himnusz 2015

Isten – akit bezsugorítottunk focimeccsek, áruházak
és szánalmas ünnepek megnyitóiba –
Áldd meg a magyart
Józansággal, bölcsességgel,
Meghasonult önmaga ellenségeként,
S saját támadásaiban
Védő karjaid meg sem találja már
Kapzsisága harsogva tépi darabokra önmagát;
Hozz nekünk őszinte és valódi esztendőt,
A múltban, s félek, hogy a jövendőben is csak
Bűnhődünk vakságunk, s hitetlenségünk miatt.

Bőséget csak igaz szeretetből kérek
Jókedvet és vígságot az ostobaság halotti torjára adj nekünk.
Védj meg Isten önmagunktól,
S tanítsd meg néped oly kincseket keresni,
Melyet a Te gazdagságodban találhatunk meg.
Isten, áldd meg a magyart!

 Békés, boldog új esztendőt kívánok!

Hollósy Tóth Klára: Adj, Uram, a magyarnak!

Adj, Uram, a magyarnak életet,
adj végre megérdemelt világot!
ne sötétet lásson, de fényeket,
letaglózták nincsek és hiányok.

Adj, Uram, börtönéből kiutat,
itt köd van, a célja is homályos,
tévútra terelik hazug szavak,
felritkult hite mára, hiányos.

Állítsd talpra őt, adj neki erőt!
honában élni egyre nehezebb,
ember legyen újra maga előtt,
add meg neki mind a feltételest!

Ne hagyd kínlódnia önmagában,
kétségeire végre válaszolj!
Adj neki otthont a hazájában,
ahol ma újra rabként bujdokol.

Adj, Uram, a magyarnak életet,
ne hagyd el őt, ne hagyd el a hazánk!
Lássa meg a célját, a fényeket,
add, hogy új élet köszöntsön reánk!

Összedőlt létét építsd fel, kérlek,
tűnjön el tőle a rút szenvedés,
add vissza hitelét becsületének,
ő jövőjéért mindig tettre kész.

Add áldásod törekvéseire,
most és mindörökkön légy vele!
Adj feleletet kérdéseire,
kérlek téged, segítsd, tégy jót vele!

Áldd meg, Uram, végre a magyarod,
adj neki egy jobb, egy szebb esztendőt,
legyen úgy végre, ahogy akarod,
megérdemli rég a boldogabb jövőt!

Vitó Zoltán: Újévi ráolvasó

Fáradónak kényelmet,
az űzöttnek védelmet,
éhezőnek élelmet -
adj, Te, Új esztendő!

Szomjazónak iszákot,
a rügyeknek virágot,
homályosnak világot -
adj, Te, Új esztendő!

Tétovának tanácsot,
koplalónak kalácsot,
bűnözőnek vasrácsot -
adj, Te, Új esztendő!

Sóvárgónak szerelmet,
a várónak türelmet,
gonosznak veszedelmet -
adj, Te, Új esztendő!

Jó vadásznak vadludat,
kutatónak mély kutat,
utazónak szép utat -
adj, Te, Új esztendő!

A betegnek gyógyulást,
alkotónak alkotást,
a hűtlennek mindig mást -
adj, Te, Új esztendő!

Hűségesnek az Igazt,
szomorúnak gyors vigaszt,
ami "szükség", mindig azt -
adj, Te, Új esztendő!

A meddőnek gyereket,
a kocsinak kereket,
a cicának egeret -
adj, Te, Új esztendő!

Az írónak adomát,
a földekre gabonát,
hűs pincének jó borát -
adj, Te, Új esztendő!

Derűs égnek kékét,
a népeknek békét,
emberséges létét -
adj, Te, Új esztendő, -

add meg, Új esztendő!

Reményik Sándor: "Szilveszter éjszaka"

-részlet-

"Ó Isten, teremts hát a semmiből
Új esztendőt nekünk,
Fehér lapot, hogy írjuk végre rá
Igaz történetünk':
A szeretet s a jóság álmait.
Hogy akarhassuk, amit szeretünk,
S váljék valóra, amit akarunk.
Ó mert Uram, oly szánandók vagyunk.
Tépd el az okság zord láncolatát
Egy percre csak,
Ebből az egy csodából
Ki tudja, tán egy szebb világ fakad."

Kassák Lajos: Az év utolsó éjszakája

A zárt kapuknál őrszemek vigyáznak,
Közöny cicája álmosan morog.
Aranyt szitál a plüssbe rejtett lámpa,
Aranylanak az ében bútorok.

Úrfi a hölggyel roulette-on adózik,
Egymást vigyázva rónak fürge kört,
Nagytitokban a kályha ködös mélyén,
Pufók család a vízbe ólmot önt.

De nől a kedv és koccan a pohár,
Karcos csöppek futnak át a vérbe
S a jó vendég már ingadozva jár.

A messze nap is szőke fényt ereszt,
Ó-esztendő most fogy át az újba
S öregapó egy bús mesébe kezd.

Jószay Magdolna: Karácsony lelke

Karácsony.
Aki ismeri titkait, annak
mindig szebb, mint ami.
Nem számít pompa,
gazdagság, csillogás,
semmi, ami talmi.
A karácsony bent lakik,
langgyal bélelt lélekmelegben,
valami igazi, valami könnyű
és megfoghatatlan áldás,
érző, őszintén önzetlen
boldog biztonság,
valódi ősi összetartás
talán feldereng itt-ott
a felnőtté érett, régvolt
gyermekszívekben.

Malek Andrea - Kulka János: Boldog karácsonyt!

Malek Andrea - Kulka János: Boldog karácsonyt!

*

Zorán - Az ünnep

Zorán - Az ünnep

*

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

Végh Tamás: Karácsony credo

Hiszem, hogy adatik még nékünk béke,
S a karácsonyi reggel csöndje naponta átölel.

Hiszem, hogy adatik még nékünk fény,
S nem szitál lelkünkre több homályt a január.

Hiszem, hogy adatik még nékünk remény,
S visszatérhet szívünkbe az ártatlanság kora.

Hiszem, hogy adatik még nékünk hit,
S mustármagnyi erejétől rendülnek a hegyek.

Hiszem, hogy adatik még nékünk szeretet,
S Békéd reményteli fénye ragyogja be életünk.

Túrmezei Erzsébet: Találkozó a jászol mellett

Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk,
de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk.
A Királynak tisztességet teszünk,
a Királynak, aki lejött közénk,
s nem volt, hová fejét lehajtsa.
Mi, boldog népe,
odatérdepelünk elébe,
s meghallgatjuk, mi a parancsa:
Örömhírt vinni szerteszét!
Világosságot, mert nagy a sötét!
Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen!
Futni a fénnyel át az éjjelen!
Őrizni reggelig!
Szívünk a szent örömmel megtelik.
Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,
feledtet minden fájó veszteséget,
minden keserű könnyet letörül.
Karácsonyi béke ölel körül.

Győzve a távolságon, téren,
boldog betlehemi találkozóra
várlak, testvérem.

Túrmezei Erzsébet: Ha te nem lennél

Ha Te nem lennél, két riadt kezemből
kihullatnám az életem,
mint céljavesztett, hitvány semmiséget.
Ha Te nem lennél, meghalna az élet,
meghalnának a színek énnekem.
Déli verőn is dideregve fáznék,
hiszen Te vagy tündöklő napvilágom.
S bár tündérkertek ösvényein járnék,
elepednék, mint kopár pusztaságon.
Rettentő rommá összeomlana
énbennem minden, ami szent és drága:
lelkem elrejtett végtelen világa.
Szertehullana a harmónia,
sóhajokká lennének a dalok
és sikoltássá minden énekem:
hisz mindenem vagy, Uram, énnekem.

Ágh István: Varázslat karácsonyfára

Varázslat karácsonyfára
Burkolózz barna kabátba,
de ha hó jön, vedd föl a zöldet,
öltözködj havazásba,
a havak, mint fára ömölnek,
nem kopasz ágra,
de karácsonyfára,
csöndíts, lehelj rám örökzöldet!

Legyél egy pillanatra, mint a fa
mozdulatlan, aztán egy kedves
mozdulattal indulj el kedves,
mintha gyökered lábad volna,
mintha a lábad földanolna
az első emelethez.

Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngetyüznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között
diszítve aranyozott utravalóval.
Jagellók kivénhedt jegenyéihez,
Dubrovnik cédrus-illatába menjünk,
vagy a Keleti-pályaudvar langyos
forralt borával legyünk együtt?
Karácsony este, másnapi,
másnap másnapja ez az élet,
fölnyitom szememet, foszló
díszeid között mégis csak engem nézlek,
meg azt, hogy hullik belőled,
belőlem, ami szép volt.
Vizkereszt nem csordít ereszt,
jéghegy az égbolt.

Nincs erdő nélküled,
nélkülünk nincs Magyarország,
tűleveleid illegesd,
injekciózd az ország sorsát
valami szépre, ami nincs,
burkolózz barna gyümölcsbe,
de ha hó lesz, vedd föl a zöldet,
öltözködj havazásba,
lehelj rám örökzöldet.

Gere Irén: Megérinteni az Örökkévalóságot

Attól, hogy ünnep van,
nem változik meg a világ.
Attól, hogy jobban szeretünk,
nem zöldebbek a fák.
Tűz-tenger kincseinket
hiába pazaroljuk,
oroszlán-lelkünk hiába
üvölt a többért!
Attól, hogy forróbb a kézfogás,
nem lobbannak tüzek az égen.
Attól, hogy pirosabb az arcunk,
nem születünk újjá a mesékben.
Hiába várjuk a csodákat,
nem indulnak maguktól felénk,
és a Galaxis is csak
álmunkban lehet a miénk!
Attól, hogy éj-fekete
gyémánttal kövezzük ki
eljövendő halálunkat,
még nem lesz szebb a halál.
Attól, hogy eltitkoljuk gyöngeségünket,
még nem lesz erőnk az
a tó tükrébe nézni.
Lásd, senki nem tanított rá,
mégis legjobban tudunk félni.
Embernyi gyávaságunk, még nem bűn.
Apró vétkeinket a szeretet
lassan semmivé oldja,
s a fák mégsem nőnek nagyobbra!
Mert csak az EGYMÁSÉRT
és csak az EGYÜTT képes
az egekig felnőni és
megérinteni az Örökkévalóságot!

Paszternák Éva: Csendes éji látomás

A csendes éj tán csendesebb lesz,
az istálló még elhagyatott,
felhők mögé rejtekezve
a tétova fényű csillagok.

Bentről nézve sejtelmesen
lebeg a sötét ég haja,
beburkolva rejtelmekbe
a csodát szülő éjszaka.

Mi lesz, ha most nem jön el
a betlehemi csillagfény,
ha elúszik a felhők hátán
az angyal, s vele a kék remény?

És mi lett volna, ha csendjét féltő
istállónk mélye telve van,
Mária szunnyadó Gyermekéről
nem tudjuk miféle terve van?

Majd hírt visz a  három király nép,
hogy kirekesztve megfagyott,
a Gyermek kit a szerelmes Ég
az ember kedvére adott.

Nekünk, rongyos szívvel élő
pásztoroknak pusztában,
kiknek a föld keményfát hajt
a szilaj élet bugyrában.

Gyenge kezünk, hogy faragna
kőből puha napokat,
hit nélkül szőtt takarónkkal,
hogy takarnánk be bajokat?

De volt nyitott szív,
kitárt ajtó,
szalmafekhely,
párás alom,
állatsereg,
és van csendes éj,
s van az éjben nyugalom.

Tornay András: Advent...

 - részlet -

Az első gyertya - tompítja a fájdalmunk
A második lobbanás - legyőzi félelmünk
A harmadik láng - átmelegít reménységgel
A megváltó alázatosan indulni készül a Földre
Közénk. Értünk.
A negyedik fénytitok teremt, átalakít, megsemmisít és felemel
S észrevétlenül megszületik
bennünk is a csoda

... és itt már nincs rénszarvas,
nincs égősor, nincs árcédula

... és egyébként is teljesen lényegtelen,
hogy mindezekről mi hogyan oktalankodunk

Krisztus e világba jön.
Kezdet. Vég.
Újra. Megint.
Még mindig.
Csoda.
...

  Túrmezei Erzsébet:. Karácsony előtt 
Túrmezei Erzsébet: Karácsony előtt

Z. Farkas Erzsébet: Négy gyertya

Advent négy hete...

BÉKE harmóniája ringat csendesen
imára kulcsolom kezem,
didergő fényben átnézek az éveken
óvjon, formáljon kegyelem.

A HIT lángja meggyújtja Advent gyertyáit
fölemeli holnapunkat,
elindítja szemeinknek sugarát
Glória, oltáráldozat.

REMÉNY árasztja el kitárt lelkünk zugát
a Megváltó közeledik,
fölragyog a csillag, hangtalanul kiált
a kis Gyermek megérkezik.

Sugárzó SZERETET az istálló körül
égő királyi tekintet,
érthetetlen borzongás, a tél megenyhül
négy gyertya ég, békét teremt.

Csorba Győző: Ünnep előtt

Csak lassan múljék sok időm legyen
fölkészülni: maga a készülődés
az is jó s készen lenni jó ugyancsak
Évente több a vendég messziről
s közelről egyaránt illik tanulnom
hogy valóban tisztességgel fogadjam
a társaságot
                           Nem csekély dolog
hogy gyerekcsapatoktól vénekig
annyian érkeznek nem is tudom
élők-e még mind mert mind élni látszik
mind jókedvű és jóakaratú
az ünnep örömétől csillogó
Csak lassan múljék hisz jobb is talán
a várás mint a beteljesülés
Advent... Ó mennyi holmimat kinőttem
s ledobtam - ezt még nem sőt még nem is
kényelmetlen... Érzelgősség? öregkor?
Fehér a kert áldom fehér a város
áldom s elindulok titokzatos
ösvényeken (kint? bent? milyen irányban?)
jutok melegbe fenyőszagba gyertya-
fénybe s remélt ajándékokhoz is
Fehér a kert a város is fehér
s elindulnak szintén felém seregben
lábak és tárgyak advent nem tudok
semmit de mindent könnyen elhiszek:
kell a meglepetés kell kell az ünnep

Bonifert Ádám: Időtlen összetartozás

A lélek ereje mérhetetlen. De mégis méri a bennünk lévő végtelent.

Mikor már megengedhetjük magunknak,
hogy csöndbe olvadt szavakkal beszéljünk,
s a némaság lágy ölelése közben
érezzük a hallgatásból sugárzó erőt -
mikor már érintés nélkül is feléled
ujjainkon társunk bőrének íze,
s a simogatás élménye kísér
az egyedüllét perceiben is, -
mikor sötét hangulatok közé is
bekúszik egy szem derűs csillogása,
s a belső fény melegen átvilágít
a kedvetlenség nyomasztó falán -
mikor hallod egy másik szívnek
dobogását és érzed ritmusát
akkor is, ha nincs a közeledben,
akkor talán megtaláltad
a megmagyarázhatatlan lét
legtitokzatosabb jelenségének,
a lélek erejének a forrását,
a kifogyhatatlan erőt adó
szeretet delejes lényegét.
Mikor már megengedhetjük magunknak -
már szinte egy lett két lélek és szív -
mert időtlen az összetartozás.

Gősi Vali: Várakozás

A karácsony számomra az elcsendesülést, a gyermekkor békéjét, felhőtlen biztonságát, a lélek átmelegedését idézi régmúlt, hó-tiszta télben, csikorgó fagyban. Jelent egyúttal meghatott, szomorkás, néha fájó könnyeket, félszeg mosolyokat – de leginkább tiszta, felhőtlen gyermekmosolyt idéz, és valami titokzatos csoda megszületésének ígéretét hordozza - már a várakozás idején. Talán e születendő ígéretet hívják szeretetnek.

Kisgyermek koromból a havas-fehér karácsonyokra emlékszem szívesen, a kályhafényes, meleg szoba otthon-illatára, arra, hogy a szüleink végre velünk lehettek, és nem dolgoztak éjt nappallá téve - legalább azokban az ünnepi napokban. A szerény, ezüst-dióval és hófehér vattapamaccsal díszített fenyőfa illatát is érzem újra, és a későbbi, kicsit színesebb karácsonyokra is szívesen emlékezem - már saját gyermekeim boldog várakozásával. Felidéződik a kalács illata, felszakadnak a könnyek is újra és újra eltávozott szeretteimért, újra él emlékeimben az éjfélimisék varázsa, édesapám karácsonyi dalolása: "Fel nagy örömre, ma született, aki után a Föld epedett..." – felelevenedik édesanyám csendes készülődése, amely  új értelmet nyert, amióta Ő is emlékképekben jön el hozzám a várakozás idején.
A legfelemelőbb azért ma is a készülődés, a meghitt várakozás, az ünnepi illatok. Talán ilyen lehetett a jászol melege, illata a Megváltó születésekor…

Az Advent a várakozás csendjén túl számomra szüntelen, fájó emlékezés is ... Ilyenkor szinte minden a fiamat idézi, aki imádta a karácsonyt, a készülődést, a titokzatos várakozást -felnőtt korában is, de már sok éve az égiekkel ünnepel…

Hát így volt régen, és így lesz már mindig: könnyekkel, és szomorúsággal fűszerezve, hiszen idén is a temetőben, a gyermekem sírjánál lobban elsőként a karácsony esti gyertya.
… S talán készítek majd megint kis csomagocskákat a szegényeknek,hajléktalanoknak, mielőtt asztalhoz ül a család…

Az ajándék? Legtöbbször néhány szép könyv, közös éneklés, nagy beszélgetések az ünnepi asztalnál.

Azért, ha lehet, szeretnék én is egy ajándékot magamnak: ha karácsony este – legalább álmomban -meglátogatna a fiam, nagyon boldog lennék... Örömkönnyeket sírnék, és könnyeimen át – benső mosolyomat ajándékoznám mindenkinek, akinek szomorú a karácsonya…
A karácsony - és minden ünnepünk talán olyan - olyan lehet… - amilyet megálmodunk magunknak, a lelkünkben... Merjünk nagyot álmodni! Álmodjunk békés,szép karácsonyt magunknak, s másoknak.

Legyen ez a karácsony bár meghatottságtól könnyes, de őszinte, benső mosolyunktól különleges ünnep!

Böröczki Mihály: Karácsonyváró

Adventi várakozás,
való és álmodozás,
gyertyaláng, fenyőöröm,
jégszirmok fagyott rögön,
zöld ünnep, zúzmara ág,
csengettyűhang, ami lágy,
lépés, mi hóba merül,
áldott szó decemberül,
s mikor a csönd megterem,
gyönyörű lesz a jelen.

Tornay András: Keresem

zenében a csendet
ünnepben a lelket
káoszban a rendet
tavaszban a telet

szüntelenül keresem

szoborban a képet
csúnyában a szépet
könnyekben a mézet
önmagamban téged

keresem szüntelenül

kuszaságban mintát
szurokszívben tisztát
játszótéren hintát

szüntelenül

A szeretet hatalma

A szeretet hatalma

Végh Tamás: És mégis...

„S dúlt hiteknek kicsoda állít
Káromkodásból katedrálist?”
(Nagy László)

Letagadnád szépséges
Szívedbe vetetett hitedet,
Hagynád, hogy mardosson
A kétség, s a gyűlölet ereje
Leteperjen, s pokolra vigyen,
Idegen terepre,
Ahol lomb nem remeg?

Hiába ülteted ott a fát,
Virágtól, gyümölcstől ága
Nem fog rogyadozni.
Nem szeded le azt ember,
Hiába vársz csodára.

Van bánat és van vigasztalás is,
Jó lehet, mi most rossznak látszik,
Van szeretet és megbocsátás is,
Van okos szó, ami nem lázít,
S csendre tanító áhítatában
Szívedben szólal a varázssíp.
Káromkodásból ima lesz,
És imákból katedrális.

Gősi Vali: A szeretet hatalom

Ha rossz a világ, vajon te magad
teszel-e érte, hogy tartalmasabb,
jobb és igazabb legyen, hogy szabad
maradjon a lélek, és szárnyaljon egyre, fölfelé?

Ha rossz a világ, az ember benne fél,
üres lélekkel hallgat, nem beszél.
Már sírni is erőtlen - nagy beteg szegény,
a bágyadt napfény hiába vet rá fénymosolyt.

Ha rossz a világ, maradj benne jó!
Ne vesd el, mi fontos: a boldogság egy szó
csupán, vagy bölcs mosoly, mely mindig biztató,
ha könnytől homályos szemekre simul.

Ha rossz a világ, és éhes kisgyerek
kér kócos anyja öléből darab kenyeret,
adj, ha teheted, és betölti hűvös lelkedet
a hit: a szeretet hatalom a rossz világ felett!

Gyenge Ádám: Várakozás

Sötét még kinn a világ.
Csillag se jelzi a hajnalt.
Hideg és nyirkos a köd,
Sáros az út, mégis elindulsz.
Hív a harang.
Körülvesznek az árnyak,
Félve dobban a szív,
De te bízva tudod,
Neked semmi sem árthat.
Halotti csendben alszik a föld,
Csak benned gyúl ki a fény
S imába simul a szívedben a vágy
A Gyermek után,
    Akire vár tudva, tudatlan
    Mind az egész nélküle árva világ.
Te nem alszod át a csodát,
Jókor elindulsz.
Látni fogod, hogy felkel a csillag,
Virrasztva várakozók fénye, reménye.
Csóvája beborítja a földet,
Hol napnál ragyogóbb, melegebb
Szív születik. Eljön a Gyermek
S hozza magával a mennyet.
Hódolva, térdreborulva fogadd,
S mint egykoron anyja
Óvja, ölelje imád,
Kit tudva, tudatlan annyira vár
E nélküle árva világ.

Fodor Ákos: Advent

Kit igazán vársz:
életedben él – rég itt
van, mire megjön.

  
Adventi imádság

Adventi imádság

Karinthy Frigyes: Isten

-részlet-

„Két dolgot most már biztosan tudok. Az egyik, hogy rajtam kívül van valahol ő, aki tud rólam, aki jobban tudja nálam, ki vagyok. A másik, hogy hiába keresem így – hatalmasabb ő nálam, csak ő találhat meg engem – vakon tapogatózva, ha mindketten keresgélünk, eltévesztjük egymást, elmegyünk egymás mellett. Egyikünknek csendben kell maradni – hadd legyek én az, a gyöngébb és fáradtabb. Várnom kell és figyelnem – várnom és figyelnem türelemmel –, és csak mikor közelemben érzem tapogató kezét, szabad immár suttognom halkan: itt vagyok, itt vagyok, itt vagyok, én vagyok az..."

Füle Lajos: Ha csendben lennél

Ha csendben lennél... Lenne rá okod,

tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanál- a földi zaj helyett -
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!

Vámos Béla

  "Csendben lenni, különösen most, adventi csendben, Isten előtt lenni számodra is egyenlő lehet Isten megismerésével. Ez a talán mesésnek tűnő jónási történet is erre tanít bennünket. Ha kell, Isten az emberi zajban, nélkülünk is véghezviszi amit eltervezett, de jobban szeretné velünk és csendben véghezvinni.
    Csendben lenni, azt jelenti, hogy elfogadjuk az Ő akaratát, nem zúgolódunk ellene. Ha a mi gondolatmenetünk szerint jár el, ha nem. A baj mindig ott kezdődik, amikor nem tudunk igazán csendben lenni Isten előtt, pedig elé megyünk. A csendes hallgatásnak iskolája van, ezt is tanulni kell....
   Adventben már érezzük, hogy közeleg a karácsony, lassítani kéne, el kellene kezdeni szép lassan valami mással is feltöltődni, mint amit a munkahelyen, vagy otthon magunkba szívtunk, de tudunk-e igazán csendben lenni?...
   Csendben kell lenni, hogy Isten szavát is meghalljuk."

(Vámos Béla  dióspatonyi lelkipásztor igehirdetésének egy részlete)

Darvas Ferenc: Advent

Várakozással telik életünk,
mert egy nagy érzésre vágyunk,
szívünk-lelkünk áhítozva,
éhezőn, a szeretetre várunk.

Eljő-e úgy, ahogy kívánjuk,
szelíden, halkan, csendesen,
mint azon a szent éjszakán,
a közelgő karácsony esten.

Ádventben járva újra várunk,
megtaláljuk-e, akit keresünk,
eljő-e hozzánk a Szeretet,
itt lesz-e, ott lesz-e velünk.

Várakozással teli életünkben
egy nagy-nagy érzésre várunk,
lelkünk-szívünk Őt keresve,
a békére, szeretetre vágyunk.

És eljön Ő, aki a Szeretet,
és mellyel világot megvált,
hozza békésen és csendesen,
amire nagyon sok ember várt.

Itt kopog majd belül, finoman,
bensőd megújulva rátalál,
és ha te is ezt így akarod,
ha szíved szeretetet kínál,

Hidd el, akkor eljön Ő hozzád,
fényével szerényen s halkan,
lényednek szeretetsugára
lesz majd az édesítő hajnal.