A bánat nem összeálló táj
mondjuk homlokom domborzatán -
nem közege
egynapos világnézetemnek,
sem múló szájíz
egy csalódott reggelen. -
De agyam zugába
surranó hézag,
de szívem helyére
toppanó lila hiány -
de terpeszkedő,
beömlő,
elsöprő irtás.
Mennék, elutaznék
testem puszta formájából -
megszállnék a semmiben
s elölről kezdenék mindent,
de miből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése