Csak úgy beszélj velem,
ha megérted
az esős hajnalok szomorúságát,
s örülni tudsz,
hogy nő a fű.
Csak úgy beszélj velem,
ha sejted,
mért mosolyognak
a gyászkocsik után lépegetők,
s mért sírnak titokban
a lakodalmas menet
árva asszonyai.
Csak úgy beszélj velem,
mert szeleburdinak tűnő,
de könny-komoly lelkű folyók
tanítottak a tagadásra,
és úgy akarom,
ne legyen soha bennem
olyan hatalom,
mely megtiltaná,
hogy kicifrázzam a bánatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése