Úgy élek, fölvirágozva,
tenyerem simogatással
telve, hajam villanyos. Bő,
elnyúlt pulóver ez a hely,
a tiszta szoba. Sikálom
az edényt. Borok a polcon.
Úgy alszom-ébredek: boldog
Hamucipőke – befogja
száját, tekintetét, vissza-
húzza kezét. A Tapolca
partján bőgnek a szarvasok.
Halált okozó fegyelem.
Kapaszkodom és szárnyalok.
Megtennéd, hogy semmit ne kérdezz?
Az élő, sugárzó egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése