ilyenkor mindegy hogy a hegy kopár
a tájra nehéz sűrű este száll
de a zajokban élénkül s marad
egy napközben csitított pillanat
felvillan egy kép mutatja magát
halk hullámokba ejti bánatát
majd újra előmerészkedik
s az öböl ünneplőbe öltözik
és éles-pirosan pulzál a fény
a világítótorony tetején
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése