a lábadat a lábfejed
magas karcsú boltozatát
hol halvány domború erek
lilája márványozza át
gyöngyházfényű lábujjaid
egymásra néző ritmusát
a körmök gyöngéd holdjait
ahogy szórt fény fut rajtuk át
külső talpéled ahogy minden
áttetszik édes meleg bőrén
mosnám ha akár könnyeimmel
őszülő hajammal törölném
nem mintha valamit is bánnék
nem alázat hanem ajándék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése