veled kezdődik el és véget veled érhullám hullám után a gyöngéd szenvedély
pulzáló ragyogás és lassú tengeráram
az erőfeszítés nélküli létezés
amikor lebegek a szemed közegében
a szemhéjam mögött vad levendulaméz
aranyló sűrű fény a késő nyári éden
fönn a kopár hegyek szimbolikus folyó
Neretva kedvesem milyen tömény az élet
azúr és malachit lassuló gyorsuló
felhabzik kisimul lustán a part felé vet
veled kezdődik el és túlárad belőled
mégis értelme lett az egyetlen időnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése