a közelség már
majdnem érintés…
mintha…
a bőr pihéi
úgy finoman…
és a száj
és a szomj
forró lehelet
a tarkón
ujjak
simogató
ujjak
szorosan
ölelők
mindenütt
mint indák
körbenőnek
félek senki sem talál ránk
és tévedésből beleszőnek
minket
az örök vágy szövetébe:
szép kékmadár-minták
mint párnámon
mindenütt
és fájdalmasan
verdeső szárnyak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése