Nekem öröktől szentség volt a férfi,
az Oknak, Célnak tudtam mindig őt.
Anyám karján is apám szoktam nézni.
Az Istent hozták hozzám mindig ők.
Mert ők adják az életünk a vágyba,
királyi ágyban és palánk alatt,
Mert férfi fektet az örök nászágyba,
és tőle szent a végső pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése