Új év!
Új húr a hegedűre!
Új hang!
Vidám, zengő, igaz.
Lélekhez szóló,
szívből jövő,
új dal.
Hózengés.
Erdősuhogás.
Jégrianás.
Téli patakok
frissesége.
És –
szabad,
szabad,
mint a sas röpte,
mint a fű növése,
mint a búzakalászok
zizegése.
És végtelen,
mint a lélek,
mint a láncait
széttörő ember,
mint a világot legyűrő
emberi akarat,
mint a csillagos égbolt,
mely leborul a földre.
És bátor,
szilárd,
erős.
És szívmeleg,
boldog,
békességes,
gazdag,
mint a búzakalangya,
melyből kenyér sül ki
a világ asztalára.
Ó, ember!
Költő!
Ezt írd,
ezt szóld,
ezt beszéld,
kínban,
vérben,
vajudva –
boldogan.
Ez minden.
Több az életnél,
nagyobb a halálnál –
egyéb semmit se ér.
