-részlet-
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld,
s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb,
a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé,
e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el
a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben
és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait
az óesztendőből az újesztendő mezőire.
(Új Ember, 1961. december 31.)
