Foganni könnyü. Világra jöttem.
Suhogó kések között születtem.
S felnőttem én is. Mint más, dologra.
Akár az apám, s az anyám:
a gondra.
Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem,
arasznyi múltam el nem cserélem...
Mi volt, mi nem lett eddig,
mindegy már.
Felnőttem. Élek. Enyém a leltár.
Valami mégis megszakadt félbe.
Egyszer egy évben játszani kéne!
Szánkázni télen, fürödni nyáron,
csücsülni hajlós cseresznyeágon!
Lennék kisgyermek! Maszatos magzat!
Álmomban raknék kardokból kazlat.
Édesem! Hallod? - Te kis esendő!
Orcád, ha sápadt sírós kis kendő,
Játszani kéne! Elég a vasból!
Csördül a zápor, ezüstös ostor.
Teteje ezüst, arany az alja,
gurul a szívünk két iker-alma!
Játszani kéne, játszani, jól van!
Kis kacsa fürdik fekete tóban!
Nem megy a játék.
Kezemen vassúly.
Zubogó vérem verése lassulj!
Pókok türelme segít, ha láz van,
gondok közt fekszem zörgő vaságyban...
/FOHÁSZ/
Álmatlan arcon símulj ki gyűrés!
Ujjunk ne vágd el, sikító fűrész!
Sátorozz, sötétség! Jó álom, jöjj el!
Kályhánkat fűtsed gyémánttal, gyönggyel.
