-részlet-
V.
Vakondmódra
"Míg a halál el nem választ"
leírni sem mered ezt a szót
félsz hogy mégsem támadsz fel
s túl nem éled magad
hogy csak ez az 1 élet marad
ami alatt már százszor meghaltál
s a feltámadás egyre nehezebben ment
csendesedni kéne
fűszál tövénél pihenni
vagy a gyökérmenti házat
kibélelni mivel is
jó kis hallgatással
titokmentes napokkal
néhány falevéllel
fájdalom nélküli órával
de a vakond nem úgy megy tovább
ő csak egy új nászt él a házzal
földdel gyökérrel röggel
s a göröngy alá is beszivárgó köddel
eggyé válik azzal ami a léte
(Istenem, mit meg nem adnék érte!)
várhatod majd sosem jön érted
soha nem hallja már a mesédet
