"Ha vártalak (és sokszor vártalak)"
kék tengerszemek mélyére temetve
szótlanul tűrtem hogy a nap
arcomnak tükrét kettémesse
hogy szélfútta virágok hulljanak
szirmaikkal szemembe némán
hogy néma imákat bontsanak
lapzizegéssel küszködve bénán
egymást kétségek között kereső
karmolva kapaszkodó kezek
és barna faleveleket fodrozott
a szél az éjkék tenger felett
