(Félek, félek.
Én nem vagyok hős.
Erőtlen a karom,
Csak félelmem erős.)
Egyre lőnek, csak lőnek.
A kilőtt rakéták,
Felvillannak a sötét égen.
Tűzijáték is lehetne,
Hasonló látvány volt,
Az is valaha,
Amikor békét
lehelt a nyári éjszaka.
Kihaltak, kopárak
A széles utcák,
Mintha könnyű álmot
Aludnának a
Vakációzó emberek.
Pedig csak most alkonyult,
A fájdalom odvába bújt,
S szintén nem találnak
Senkit a reménytelen reggelek.
Érik a szőlő, de a hegyoldal
És a múlt derűs nyárutója
Elérhetetlenül messze van.
Nem cseppen itt a bor,
Nem száll többet szüreti dal.
Egy falat kenyér csak álom,
Itt nincs győzelem, s
Sosem lesz diadal.
(Félek, félek,
Csak a halál erős.
Eltűnök, nem találsz többé.
Áldozat vagyok, nem hős.)
