Mészely József: Ugyan…

Mondják,
hasztalan erőlködésem
a szavakkal,
szégyen zengő szekered után
loholnom költészet,
mert kit,
ugyan kit érdekelne
a feledésből feldörömbölt
emlékek rajzása,
a levizelt tüzek sustorgása,
ünnepi levesbe szánt
fej nélkül is repdeső kappanunk
világgá futása,
a vérrel befröcskölt hó,
a hó alatti füvek álma,
a leaszfaltozott töv ű fák szomja,
a kertlábbá nyesett akácunk
csakazértis kizöldülése,
apám kerékvető mozdulatai
a sárral akasztó útban,
első utazásunk anyámmal,
világba merészkedésünk
süket éjszakája,
egy nem tudom
mit kezdjek veled szabadnap,
barátaim el nem küldött üzenetei,
a faképnél hagyott szándék,
a vízcsapok hörgése,
a fel nem lobbanó gyufaszálak
a szélben,
feleségem aggódásai,
álmából fölsíró lányom,
levegő után kapkodó
mondatok…
Ugyan kit érdekelnek,
ugyan kit,
ugyan?!