Nézd, milyen gyönyör ű tájak
feszülnek bennem is.
Láthatatlanok, mint a szél.
Nézd, milyen gyönyörű tájak —
nefelejcskék hajnalokkal,
pirkadatvörös alkonyokkal,
virággá izzó csillagú éjszakákkal.
Nézd, milyen gyönyörű tájak
bennem is,
kihasználatlanul.
Parlagon heverő szigetekkel,
lomhán egymásba omló rögökkel,
hínárba szédült virágokkal,
elárvult utakkal,
h űlő parazsú tű zhelyekkel,
fészküket kereső madarakkal,
magvaikban szendergő virágokkal.
Elindulok föltérképezni.
Elindulok türelemmel
gyomait kitépni,
rögökbe álmaimat hinteni,
vizeit megtisztítani,
parazsát tű zzé szítani,
madarait fészkükre vezetni,
a magvakot virágokká ébreszteni
s szélként beporozni…
