Tócsába hullt napok acélmarkában
vergődik ma a kedvem,
leégett tüzek langymelegével
a füst az égre lebben,
utánam vonító, megkötött kutyák
hangjára szívem dobban,
vér folyik késeken, rozsda meglepi,
kolduspénz gyűl kalapokban.
Árnyemberek nótáját fújja a szél
kerítéslécek között,
erre szemérmetlen táncot járni
a világ levetkőzött.
