nem alázat a szolgaság
fenemód nagy igazság
szolgák között a szolga
magam vagyok magamba
hittel hiszem sorsom
szolga sorsát
nem tagadva
rádöbbenve
ez a legnagyobb királyság
szolgálhatom Istenem
kérve alázattal minden nap
szolga hadd maradjak
szolgálom magam
mi kényem-kedvem
magamnak mind megteszem
így szolgálom magam, hogy
észre sem veszem
Téged, Őt és mindenkit
szolgál szolga lelkem
vajon ki szolgál engem
hát mindenki és minden
a gép, az állat, az ember
Te is drága jó Istenem
mert szolga az
ki másért tesz
elfelejtve magát
letépve melléről
az egót
hirdetve
mindenki szolgaságát
mert az élet mindenkinek
aki embernek született
jussa a szolgaság lesz
szolgál a király
szolgál a bűn
az igazság
gazdag és a szegény
árva és a holdfény
fenn az égen a csillagok
örömek és a bánatok
a felkelő nap
a legnagyobb szolga
e kerek világon
fénye nélkül nincsenek
életet adó nappalok
de szolga az éj is
mert engedi a szolgát pihenni
csak a csend magányos,
mert őt nem szolgálja senki.
