szél ringatta lágyan
hajnal csókolta bátran
harmatos könnyét
az orgona virágnak
átölelt illata
harmatos rózsának
két kezembe tartom
fényét
ifjúkorom lángjának
szaladt a rét karomba
ezernyi virággal
pillangók repkedtek
szárnyaik zenéltek
pacsirták daloltak
búzatáblák nevettek
Gyermekkorom évei
hová tüntetek
mikor hajamba túrtak
május langy' szelei
kék égnek nyájba
gyűltek bárányfelhői
fűzfán lógtak az alkony
tépett szárnyai.
még nem ragyogtak fenn
az ég vándorai
mikor mellém ült
a magány szótlan sóhajtás
gordonkán játszó
mélabús muzsikás
útitársam lett ő
egy életen át
együtt járunk a földön
dala az égbe száll
néha sír a lelkem
ha hallom muzsikáját
álmaimban hallom
anyám hívó szavát
mikor megkondulnak
falum harangjai
hogy szaladna a szívem
azt meghallgatni
templomkertben
sötét estig viháncolni
te szótlan idő!
ne kergesd a holnapot
adj egy napot
csak egy kis pillanatot
megtörölhessem otthon
könnyes arcom
hadd mondhassak
még egy Isten áldjon
mezítlábas ifjúságom
Isten Áldjon
mikor mellém ült
a magány
szótlan sóhajtás
gordonkán játszó
mélabús muzsikás
harangszó hallatszott
a távoli erdőkön át
