B. Szabó Károly: Hűség II.

Álmaim elvadultak.
Hiányod maradt csak
égre kiáltott múltnak.

Csak papírra vetni még
bús féktelen daccal
távolod, míg arccal
a csendnek csepegnek
a napok.

Csak papírra vetni még.
S nevetni, hogy ennyi elég.