Az ember néha oly sokat szeretne,
de a sorsa azért se adja meg,
pedig az élet oly könnyű lehetne,
hogyha nem lenne ennyire balek.
Nem jól akar, csupán csak vágyakozik,
egyre bántja, felőrli önmagát,
akaratától sosem visszakozik,
mégsem nyeri meg soha a csatát.
Lehet szeretettel jól megrakodva,
amelyből szívesen adni is tudna,
de ki szeret, gyenge, nem kell senkinek!
Az kell, aki erős, elérhetetlen,
ki szerelmes, elveszett, menthetetlen,
boldog sem lehet, csak átmenetileg.
