2013. július 4., csütörtök

Szeicz János dr.: Szeretnék…

Szeretnék utolszor látni még csodásat,
Holdfényen átszőtt álmokból varázst,
Boldogság-láztól révedő csodákat,
Szivárvány útján éledő parázst,
Amelyből készülhet áltató példázat,
Hogyan kell viselni élhetőn magányt.

Szeretnék újra, mint régen, szeretni,
Meglelni Téged, eltűnt Szerelem.
Minden bánatot, szenvedést feledni,
Nem látni Téged újra betegen.
Csendesen, kérőn, Istennek üzenni,
Szánja meg végre zaklatott szívem.

Szeretnék kapni még Istentől időt,
Egyszerűen Rólunk szóló versre,
Ami elhajtja a borongó felhőt,
És elmerít a múltba, révedezve,
Mert vágylak én, mint vén fa az esőt,
S így lelek Rád, "She", a szerelemre.