Ki mondja meg, merre menjek,
Mennyit bírok, mennyit merjek?
Ki segít nekem, ha szépen,
alázattal én megkérem,
segítsen nekem túlélni,
tenni, hinni és remélni?
Ki segít, hogyha már nincsen
Semmi álmom, semmi kincsem?
Kire nézzek, kihez szóljak?
Kinek lábához omoljak?
ki kísér el, ha elvesztem,
ki cipelné a keresztem?
Ki biztat, hogyha megállok,
fáradtan, én, vén zarándok,
éjfekete rémképekkel,
lelkemben ezernyi sebbel,
ki csitítgat, ki vigasztal,
ki biztat és ki magasztal,
ki mosolyog, ki hisz bennem,
ki mondja meg, mit kell tennem?
Nincsen múzsa, nincs tehetség,
Szenvedés van, múlt és emlék,
Rettegés kegyetlen mától,
Rettegés szörnyű haláltól.
Egy 16 éves gyerek írta. Azóta ő is látja a hibákat. :-) (és csodálkozik azon, milyen sok embernek tetszik ez a korai vers... Megjegyzem: a dokkon rosszabbak vannak! ;-) Már nem a régi az sem...)
VálaszTörlésA vers jó. Csak látszik, hogy fiatalon írta valaki. Van mondanivalója. Nem csodálom, hogy sokaknak tetszik. Olyan Petőfi-szobor. A dokk vacak. A Poet.hu is. A Napkorong is. Ami most jó: Irodalmi Epreskert. Literatura-túra.
VálaszTörlés