Üveges ég alatt, tál-éjszakán
félelem tavából mert ki anyám.
Takaróm ajkának párája volt,
keresztelőmön orgona szólt:
utazó fénysugarak muzsikája
taszító-vonzó térküszöbön,
aludtam idegen égi kövön,
jég zuhogott és küldtek alája,
hajnali puszta rejti utam
tanulok szavakat, nyelvet felejtek,
amit az elmúlt világról sejtek,
süllyed az álom kútjaiban,
süllyed az álom, emberi foltnak
lenni a lenti táj kapuján,
mint kik a holtak őrei voltak,
járok a mások sorsvonalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése