a vonuló
végtelen közönye
téged sem hagy
érintetlen
köveid koppanása
az elzötyögő kerekek
az elhátráló léptek
visszhangja
tünékeny neszezések
mosolyok
könnyek mögül
szertefoszló arcok
mozdulatok
emlékét őrzöd
az átsuhanó árnyak
mozgó foltjaid
erőd mindig
romokból épül újra
te vagy
a céllá taposott remény
nyomaid nélkül
jelenlétem az időben
a hiány
szorongó valósága
s vízért esdeklő
kiapadt kút az álom
- a hajnali igézet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése