becsaptatok ti hazug álmok
letépett függönyök mögött
kiszáradt folyók szomjas medre
kupacban az élet hordaléka
s nincsenek csillagok az égben
játszottatok velem kedvetekre
félve kinyújtott kezemmel
sohasem értem el kezeteket
becsaptatok ti hazug álmok
nincsen bölcsőben ringattatok
hittem, hogy repülni fogok
magamhoz ölelve a csillagokat
helyettetek rámszakadt az élet
mint hóvirágra az éji fények
körbevettek a borotva élek
rajtuk táncolva, rettegve élek
becsaptatok ti hazug álmok
szerelmet ígértetek boldogságot
helyettük vakság tört rám
mintha az erdő közepén állnék
s körülöttem kivágtak minden fát
magam vagyok, mint sokan árvák
már nem riaszt a lángtalan tűz
hisz odakint is fagyos a határ
becsaptatok ti hazug álmok
hajamon is a szín ruhát váltott
lassan elfogy minden ígéret
leloptok rólam minden szépet
ráncos leszek veszve a pompát
sírnom sem kell, könnyem sincsen
bánataimat is szélnek eresztem
álmaim csak ti maradjatok velem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése