Csak színleli az éjszakát,
a város sosem alszik el,
nincs sötét és nem nyugodhat
egyszerre annyi agy, zsiger,
így a hajnal is csalóka,
nem igazi az ébredés,
mintha-sötétben vergődik,
álma sincs, csak szendereg és
zajos a reggel. Lakások
szemei egyszerre nyílnak,
tétova álmosság nélkül
mintha parancsra és írmag
se marad abból a lassú
eszmélésből, mivel új nap
érkeztét fogadják máshol.
Szolgái lettünk egy úrnak,
neve sietség, hangja bősz
csikorgás, fakó arcokon
ráncot gyűr, kedvet párásít
s a hűs harmattal nem rokon.
Színleljünk kedvet, éneket
dúdoljunk hamiskás képpel?
Figyelj a hajnal hangjára,
legyél bár álmos, vagy éber…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése